TIZENÖT

A Zsiványkommandó nyilván egy ehhez hasonló helyen dolgozta ki a Császári Központ elfoglalásának a tervét. Kirtan Loor olykor elhúzta a fejét egy csepegő csőköteg alól, miközben követte a vezetőt egyre mélyebbre, a Császári Központ rothadó alsó szintjére. Loor már olyan mélyre hatolt a város alatti forró és nyirkos labirintusban, hogy már-már az volt az érzése, átjutott a bolygó magján, s már kifelé tart a túlsó féltekén.

A Különleges Hírszerzők ügynöke most balra fordult előtte. Kiértek egy nagyobb üregbe. Loor először azt hitte, úgy marták ki az alagút falából, de amikor felkapaszkodott, a ferrobeton tapintásából tudta, hogy ezt nem lehet csak úgy kivájni. Hacsak nem tanulom meg kezelni is, nem akarom tudni, mi csinálta ezt a lyukat.

A lapos, de széles térség, amire Loorék kijutottak, fanyar rozsda, bűzös szennyvíz és fojtó pára szagát árasztotta. A néhány megmaradt tócsa felszíne olajosan foszforeszkált. A vezető kézilámpájának fénye rávetődött egy sor reflektorállványra. Bizonyára ezeket használták az ott sorakozó légi siklók megvilágítására. Maga a hely teljesen jelentéktelennek tűnt, legfeljebb egy megszállott légisikló-tolvaj figyelmét kelthette fel.

És ő sem lepődne meg azon, amit lát.

A horpadt, ütött-kopott, különféle évjáratú és típusú légi siklókat a szerelők repülő bombákká alakították át. A karosszéria minden üregét robbanóanyaggal töltötték fel. Egy másik siklóról távirányítás segítségével a világ bármely pontján megtalált bactaraktárak felrobbantására tervezték őket.

Egy ügynök közeledett feléjük vigyorogva.

- Mint látja, bármely pillanatban készen állunk az indulásra. A célpontokat már felderítettük, nem rendelkeznek riasztóval, így veszélytelen a megközelítésük.

- Nagyon jó. A Birodalom egykor tökéletesített egy olyan védelmi rendszert, ami távirányítású bombák ellen véd. Ezek egyik legegyszerűbbike az, amely erős jeleket sugároz különféle olyan frekvenciákon, amiken a Lázadók aktiválják távirányítású bombáikat. Ennek köszönhetően a bomba akkor robbantható fel, amikor még a támadók birtokában van. Járőröző légi siklókról aktiválni tudták a fegyvergyárakban készülő robbanószerkezeteket, akkor is, ha csak sejtették a gyár létezését, de pontos helyét megállapítani nem tudták. Amikor pedig polgári területeken robbant fel egy-egy úton lévő bomba, a propaganda büntetésnek állította be azért, mert a polgárok elmulasztották jelenteni a Lázadók tevékenységét.

Noha Loor emberei nem tudták kideríteni, vannak-e a bactaraktárak környékén ehhez hasonló szerkezetek, Loor emberei nem mertek távirányítású bombát bevetni. Ha viszont egy légi siklót eljuttatnak a célba és otthagyják, elég annyi ideig várni, amíg a csapat visszavonul, és fedezékből lesi, nem fedezték-e fel a bombát. Ez meglehetősen rizikós. Ők ugyanis rövid idő alatt több helyen akarnak lecsapni, s ha a Lázadók egy bombát is felfedeznek, leadják a vészjelet, s akkor a többit még nehezebb lesz beindítani. Mindenesetre a tény, hogy nem találtak semmilyen távirányítás-elhárító szerkezetet, annak az is lehet a magyarázata, hogy aznap történetesen elfelejtették bekapcsolni.

A tervük roppant egyszerű volt. A kereskedelmi siklókompok mindennapos látványt jelentenek a Császári Központban, amint éppen lerobbant siklókat szállítanak a javítóműhelybe. Légi siklók vonósugarára akasztott lerobbant siklókat a technikusok rendszeresen vonszolnak keresztül a városon. A legegyszerűbb módja a bombák célba juttatásának tehát az, ha siklókomppal a helyszín közelébe viszik, onnan pedig egyszerűen a célba vonszolják azokat. A távirányított vonókampók pedig nem számítanak feltűnő jelenségnek.

A detonátorokat a légi siklók lökésgátlóiba építették be, így akkor robbannak, amikor a sikló a falnak ütközik. Annak valószínűsége, hogy egy másik siklóval ütközve robban fel, igen csekély. Mindezek mellett olyan nagy mennyiségű robbanóanyagot halmoztak fel a siklókban, hogyha nem is jutnak el pontosan a célba, a környezetben akkora kárt okoznak, hogy legalább a bacta elszállítását megnehezítik.

Az ügynök várakozón pillantott Loorra. - Mikor kapjuk meg az indulási jelet?

Loor a karórájára pillantott.

- A hírek szerint Mon Mothma az Ideiglenes Tanács által jóváhagyott bactaelosztási tervet tizennégy óra múlva jelenti be nyilvánosan. Még nem döntöttem el, hogy a bejelentés idejében robbantsunk, vagy hagyjunk nekik egy napot, hogy a lakosság elégedetlensége kialakulhasson.

Loor könnyed hangon beszélt minderről, mintha csak valamilyen jelentéktelen ügyben döntene. A legszívesebben azonnal indult volna, de biztosan tudta, Ysanne Isard is várna. Mostanáig nem is szólt neki a tervéről - legalábbis nem mindegyik tervemről szóltam neki. Ez azt jelenti, hogy a döntés az ő kezében van. De ráér vele a támadás előtti utolsó óráig.

A hírszerző ügynök elgondolkodott.

- Lépjenek kapcsolatba velem a biztonsági csatornán három órával Mon Mothma beszédének megkezdése előtt! Vegyük úgy, hogy az akció a beszéd alatt történik meg! Ha felhívnak, még közölhetem az esetleges változást. Ha nem érnek el, az eredeti terv marad.

- Nagyon jó, uram. - Az ügynök a légi siklók felé intett. - Nem akarja megnézni a munkánkat?

Loor a fejét rázta.

- Maga már korábban is sikeresen oldott meg ilyen feladatokat, kapitány. Nem tartom szükségesnek az ellenőrzést.

- Köszönöm.

- Nincs mit. - Loor lassan elmosolyodott. - És ami a sikert illeti, az embere elintézte Nartlót?

- Ahogy parancsolta, uram.

- Kitűnő.

- Igen, uram. Szólok valakinek, hogy kísérje vissza, uram.

Odaintette az egyik emberét, aki kikísérte Loort, de egy másik ajtón. Ez az út kevésbé volt bűzös, és a turbóliftek látványa megnyugtatta Loort, hogy gyorsan visszajut a város barátságosabb régióiba. Miután elvált az ügynöktől, Loor felment a városba. Közben folyton körülnézett, hogy nem követi-e valaki, de semmi gyanúsat nem észlelt.

A terv, hogy megsemmisítse a Lázadók bactakészletét, tetszett neki, de nem azért, amit a legtöbb Lázadó feltételezett volna. Az a gondolat, hogy a készlet megsemmisítése milliók életébe kerül, nem okozott neki örömet. Bármily különös, az emberek élete nem jelentett neki semmit. Mivel nem ismerte őket, a számára csak számok voltak, és Kirtan Loor sosem táplált érzelmeket számok iránt.

A bacta megsemmisítése győzelem az ő harcában, amit a Lázadók ellen vív. Kevés embere, kevés fegyvere, kevés utánpótlása van, de győzött. Mostanáig mindig győztek, akármikor és akárhol tervezték a rajtaütést. A puszta tény, hogy a Császári Központban hatalmas mennyiségű robbanószert tudnak elhelyezni, győzelmet jelent Cracken és emberei fölött.

Milyen különös, döbbent rá, hogy folyton borotvaélen táncol, és akciói során elsősorban az ő élete kerül veszélybe, csak azután az ellenségeié. Lassan megtanulta, mi az a titokzatos bizsergés, ami a Lázadókat is hajtja előre. Ők voltak az apró rovarok, akiket a bamba óriás - a Birodalom - a gombostűjére akart tűzni. Nos, ez az óriás néha elkapta, néha meg is kínozta őket, de elpusztítani nem volt képes valamennyiüket. A kihívás, amit a Birodalom számára jelentettek, most az ő bórét égette, és bár tudta, hogy ő sem halhatatlan és sebezhetetlen, mindent elkövetett, hogy minél több keserűséget okozzon az ellenségeinek.

Azt is tudta, hogy erőfeszítéseitől még nem fog feltámadni a Birodalom. Nem is ez volt Ysanne Isard célja, amikor ide helyezte a Császári Központba, a Palpatine-mozgalom élére. Viszont amit tesz, az meggyengíti, és más erők számára könnyebben leküzdhetővé teszi a Lázadókat. S hogy ezek az erők Zsinj hadúr seregei-e, vagy Isard más terveiben szereplő csoportoké, az nem számít. Isard a Lázadókat akarja lesöpörni a föld színéről, és neki sejtenie kell, hogy ezt a célt elérje.

Elmosolyodott. Nagy felelősség az övé, eredményeinek köszönhetően akár hatalmi vákuum is létrejöhet a Birodalom egykori szívében. Isard többször is elismételte: neki nem a Birodalom felélesztése a célja, hanem a Lázadók megsemmisítése. Mindenesetre úgy gondolta, ez utóbbiból egyértelműen következik a Birodalom feléledése. És ha a Lázadás összeomlik, s ő jól végzi a dolgát, ott lehet a Birodalom feltámasztásánál. Noha tisztában volt azzal, hogy Jégszívnek semmiképpen nem lehet a vetélytársa, azt is jól tudta, hogy Isard sem él örökké.

Én sem, jól tudom, de ha tovább élek, mint Isard, a Birodalom trónja az én számomra is elérhető. Loor elmosolyodott, és mély levegőt vett, de az alváros bűze kijózanította. A lába elé pillantva egy csigaszerű lényt pillantott meg, amely hirtelen megváltoztatta a színét. Egyszeriben sürgősnek érezte, hogy hazarohanjon, és lemossa magáról a Császári Központ sötét sikátorainak mocskát. Előkaparta a komját, és odarendelte az egyik siklóját.

Loor a ház falának dörzsölte a cipője talpát, hogy megszabaduljon a nyálkától, de az makacsnak bizonyult. Elmosolyodott magában, mert arra gondolt, hogy ez igazi Lázadó-mocsok. Azon elmélkedett, hogy vajon egy fényszablya képes volna-e eltávolítani. Nem valószínű, de nem szőhette tovább a gondolatot, mert megérkezett a sikló, és megállva mellette kinyitotta a sirályszárny ajtaját.

Loor már-már beszállt, de megtorpant. A sikló belsejében, a sarokban kuporogva egy idős, fehér hajú férfit pillantott meg.

- Sajnálom, elvétettem a siklót. Az én hibám.

- Nem tévesztette el. Szálljon be! - mondta a férfi. - Szálljon be, vagy az emberem besegíti!

Más választása nem lévén beszállt, és beszíjazta magát az egyik katapultülésbe. Az ajtó becsukódott, s ők ketten egyedül maradtak a jármű sötét belsejében. Loor felemelte a kezét, és bekapcsolta az öv csatját.

- Van valami célja ezzel a biztonsági övvel, Vorru moff?

Fliry Vorru elégedetten bólintott.

- Nagyon jó, Loor ügynök. Igen, mindenesetre csatolja be magát! Nem akarom azzal ijesztgetni, hogy rázós utunk lesz, de idelent, a Császári Központban bármi előfordulhat.

- Azt észrevettem.

- Biztos voltam benne, hogy észreveszi. - Vorru egy kábítót helyezett maga mellé az ülésre, majd megigazgatta éjkék öltönyének szürke mandzsettáját. - Különben nem vagyok már moff. Sokkal inkább a Császári Központ Népi Milíciájának ezredese.

- Hercig kis uniformis. Gondolom, remekül fog mutatni benne a sajtókonferencián, amikor bejelenti az elfogásomat. - Megpróbált mosolyt erőltetni az arcára, de nem túlságosan sikerült. - Igazi trófea lehetek a maga számára.

- Valóban az. - Vorru unottan ásított egyet. - A kérdés csak az, hogy ennek így kell-e lennie.

- Megbocsát?

- Maga miatt bajba kerültem, Loor ügynök. A maga Palpatine Ellenlázadási Frontja miatt kellett létrehoznom a milíciát. Ameddig maga fenyegetést jelent, az Ideiglenes Tanácsnak szüksége van rám. Maga nélkül viszont bóklászhatok piti kis feketézők után.

- Akiket egyébként is maga irányít.

- Túlbecsüli a képességeimet.

Loor felvonta a szemöldökét.

- Valóban? Elég gyorsan megtalált.

Vorru vállat vont.

- Sokkal inkább szerencse dolga volt, nem másé. Éppen igyekeztem megerősíteni az ellenőrzésemet a bactapiac felett, és megfigyelés alatt tartottam Nartlót, mert van egy olyan forrása, amit nem tudok felderíteni. Az embereim megfigyelték, amikor a maga emberei tegnap meglátogatták. Tovább figyeltük, és ehhez a járműhöz vezetett minket. Az emberei jól tudják álcázni magukat... de a magas szőke haja és a köpenye akkor is Tarkinhoz teszi hasonlatossá. Olykor nem elég, ha az ember csak járművet cserél.

A kis ember elmosolyodott.

- Fogalmunk sem volt, kinek a nyomára bukkantunk, amíg meg nem néztük a felvételeket. Bőségesek és eredetiek, és nyoma sincs annak, hogy bárki fel tudná törni a kódot. Ebből arra következtettem, hogy a feljegyzések legitim komputerből származnak, vagyis a Birodalmi Hírszerzéséből. Mivel Zekka Thyne-t ellenem tudta fordítani, muszáj volt, hogy egyet s mást megtudjak magáról. És lám, most itt van.

- Remélem, nem okoztam csalódást!

- Talán, de majd meglátjuk - mondta Vorru. - Nem is kaptam volna el ilyen hamar, de Nardo elárulta, hogy megadta magának a Lázadók bactaraktárainak a pontos helyét. Azonnal gyanakodni kezdtem. Magát csak egy dealernek írta le, de a PEF számára ezek a raktárak kényszerű célpontok. Megpróbáltam kideríteni, hogy Nartlo hazudott-e, de maga ellenezte, hogy azt tegyem.

Loor elmosolyodott.

- Skirtopanolt adott be neki?

- Igen, de borzalmasan vonaglani kezdett tőle.

- Vonaglani? Hmm. Adtunk neki egy doboz lotiramint, és azt mondtuk, az megóvja a Krytostól. Mellékeltünk hozzá egy dózistáblázatot is. Ha vonaglott, akkor az előírt dózis négyszeresét adta be magának.

- Némelyek úgy hiszik, a gyógyszerből a több jobb.

- Meghalt?

- Agyvérzésben.

- A hasznunkra volt, azért nem öltük meg azonnal. A lotiramin megnehezítette volna a Lázadóknak a kihallgatását, amit pedig kiszedtek volna belőle, az csak félrevezető semmiség.

Vorru bólintott.

- Azt állította, hogy maga nem tervez támadást a bactaraktárak ellen, pedig pontosan ebben sántikál, igaz?

Loor körülnézett az utasfülkében.

- Gyanítom, Cracken tábornok ennél profibb módját választotta volna a kihallgatásnak.

- Ez igaz, és azt is fogja tenni, ha maga visszautasítja velem az együttműködést. - Vorru keresztbe tette a lábát, és eligazította a nadrág élét. - Ha nem válaszol a kérdéseimre, megmondom Crackennek, hogy felfedeztem a raktárak elleni támadás tervét. Akkor maga veszít, én meg győzök.

- De magának más a terve igaz?

Vorru elmosolyodott.

- Maga nekem fog dolgozni. Megtámad olyan célpontokat, amiket én határozok meg, és akkor, amikor én mondom. Nekem nem antipatikus a maga Birodalom elleni magánháborúja, csak volna még néhány célpontom a maga számára.

Hát persze, ez csak nyilvánvaló. Loor bólintott.

- Maga megteheti azt, amire Xizor herceg nem volt képes.

- Xizor túlságosan bízott a saját képességeiben, ugyanakkor rosszul ismert ki másokat.

- A Fekete Napot Népi Milíciává átalakítva módomban áll hatalomra jutni, ha a Lázadók elbuknak.

- De én nem akarom, hogy a Lázadók elbukjanak. Én a Lázadók vezetőinek bukását szeretném megérni. Manipulálni akarom a bothaiakat, hogy megbékíthessem őket; arra ösztönözni az alderaaniakat, hogy folyton emlékeztessék az embereket arra, hogy ők a bolygójukat áldozták fel a Lázadás oltárán, amíg teljesen el nem idegenednek; hagyni, hogy a feketepiac csődbe juttassa a Birodalmat, mígnem jön valaki, aki rendelkezik a megfelelő anyagi háttérrel, hogy kézbe vegye a dolgokat...

- Ez maga.

- Hát persze - bólintott Vorru. - Lehet, hogy Ysanne Isard elterjesztette a halálos Krytos-vírust, de a Lázadók egy annál sokkal halálosabb veszedelmet szabadítottak a Császári Központra: engem. Bennem látták azt, aki képes gátat vetni az alvilágban folyó rabló életmódnak, de elfelejtették, hogy egykor még Palpatine is a vetélytársának tekintett. Ők erről elfeledkeztek, de én nem. A Császár most halott, de én még itt vagyok... Az ön számára, Loor, csak az a kérdés, hogyan semmisítse meg a Lázadókat? Ízekre akarja tépni, vagy lassan megmérgezni, amíg ki nem múlik? Amit viszont én utána itt felépítek, az garantálom, magának is tetszeni fog.

A hírszerző ügynök összeszorította az ajkát. Ha visszautasítom, az a halálomat jelenti, tehát egyértelmű, mit választok Ahogyan Ysanne Isard, Fliry Vorru sem él örökké.

Loor lassan bólintott.

- Mit óhajt?

- Azt akarom, hogy most csak az egyik bacta-repozitóriumot támadja meg: azt, amelyik a Szenátusi kerülettől keletre van. Az embereim kirabolták azt a raktárt, így a maga akciója eltünteti a nyomainkat, mi pedig tetemes haszonhoz jutunk. Később újabb célpontokat kap, amelyeknek a megsemmisítése szintén egybeesik az én érdekeimmel.

- Látom, megfontoltan cselekszik. Ma éjjel van Mon Mothma beszéde, ugye?

Vorru ábrázata felderült, szélesen elmosolyodott.

- Látom, van humorérzéke. Nagyszerű. Biztosra veszem, hogy együttműködésünk mindkettőnk számára gyümölcsöző lesz.